1985
október
Két nap volt hátra David hatodik születésnapjáig, amikor minden félelem utolért, ahogy hazaértem az utazásból. Az ajtón belépve nem rohantak elém a fiúk. Áporodott alkoholszag ülte meg a koszos nappalit, ragadós poharak és üres üvegek sorakoztak a dohányzóasztalon. Felkapcsoltam a nappali csillárját, és szinte ezzel egy időben buktam fel két óriási, sáros férfibakancsban. Remegő kézzel túrtam a hajamba. Az adrenalin gyorsan öntötte el az ereimet, és a lehető leggyorsabban rohantam fel az emeletre. Feltéptem a fiúk szobájának ajtaját. Mind a ketten az emeletes ágy felső szintjén kuporogtak. Úgy tűnt, olvasnak. Megkönnyebbülten dőltem neki a csukott ajtónak, hatalmas sóhaj szakadt ki belőlem.
– Jól vagytok? – kérdeztem, de a szívem nem akart csillapodni. Ahogy az emeletes ágy
