1994
november
Az aszfaltra érkező lépteim egyenletes ritmusára figyeltem miközben hallgattam a kegyetlen, novemberi szelet. A fák megfeszülve hajlottak el az erős széllökésektől, a megfáradt, barna levelek megadták magukat a támadásnak. Köd ült a mély álmot alvó, csendes kertvárosi utcák felett.
Végül ötkor keltem fel Susannál. Óriási kockázatot vállaltam ezzel, de én is beismertem, hogy szükségem van a pihenésre. A kiadós alvás ellenére erős fáradtság uralkodott rajtam. Visszapörgettem az előző éjszakát, újra éreztem a forróságot a lágyékomban, de aztán visszakúszott az ismert szorongás.
Hátrafordultam. A saját lépteim és a szél süvítésének zajába mintha más jelenlét is keveredett volna. Az üres, hajnali utcán egy bokor rezzent mögöttem. A szél játszhatott a levekkel, de így is érezte
