1977
december
Hevesen dobogó szívvel érkeztem meg a fallsi kórházba december tizennyolcadikán. Sípolt a fülem, ahogy egy meleg kezű nővér a szülészeti váróba kísért. Azt ismételgettem, hogy túl hamar van ahhoz, hogy megszülessen a gyerekem. Mindig január közepét mondtak az orvosok.
– Január tizenegyedikén – ismételtem a nővérnek, képtelen voltam visszafogni a remegést a hangomban.
– Hát, úgy fest, ez a baba inkább december tizennyolcat választotta – mosolygott rám. – Biztos fontos dolga van errefelé. Nem akar lemaradni az idei karácsonyról. Szép hóesést ígérnek.
Szédültem. A megnyugtató zöldes csempék és a fertőtlenítő szúrós szagától úgy éreztem, megfulladok. Valamiért rettegni kezdtem, amikor a szomszéd közölte velem az állásinterjúmról hazaérve, hogy a feleségem vajúdni kezdett, és
