1977
július
Életem legizzasztóbb júliusa akkor kezdődött, amikor Maggie nem akarta felvenni a telefont. Július elejére foglaltuk le az időpontot a klinikára, megbeszéltük, hogy ott találkozunk, de Maggie egyszerűen nem jött el. Többé nem fogadta a hívásaimat. Én többnyire zombiként járkáltam a lakásunkban. Képtelen voltam aludni, és alig ettem. Pedig pár hét múlva családi nyaralásra készültünk. Csak azon agyaltam, hogyan húzhatnám ki magam alóla.
– Nagyon szarul nézel ki, James. – Sam volt az egyetlen, aki tudta, mi történik. Aznap is az ablakom párkányán ült, és unottan kopogtatta az üveget. – Nem ülhetsz bent egész nap. Komolyan nem tűnik fel apádnak meg a tesódnak, hogy valami nagyon elcsesződött veled?
– Nincsenek itthon, szerencsére.
– Komolyan, mire vársz?
– Hogy hívjon. Hogy e
