1994
szeptember
Túl hideg volt az emeleti folyosón, mintha évek óta nem kapcsolták volna fel a fűtést a házunkban. Mezítláb lépkedtem végig a vörös futószőnyegen, a kezemet végighúztam a málló vakolatú falon. Újra körbevett Worcester fullasztó csendje, de ezúttal a forróságot fagyosság cserélte fel. A folyosó végtelenül kígyózott előttem. A fiúkat kerestem, de a torkomon nem jött ki egyetlen hang sem, ahogy próbáltam kimondani a nevüket. A falba kapaszkodva tapogatóztam előre. A ház megbillent, a falnak nyomott a súlya. Aztán elértem Chris ajtaját.
Egyetlen rántással téptem fel. A helyiségre ködös félhomály borult. A bútorokat felforgatták. Az egyik felborult szék mellett David feküdt vérmaszatos arccal, egyik kezében fecskendőt szorongatott, homlokán kiütközött a hideg veríték. A könyö
