17. FEJEZET
Több mint egy órába telt, hogy Zee utolérje őket a szükséghelyzet esetére kijelölt helyen, egy szűk nyiladéknál a szirtek között. Olyan sebességgel kaptatott felfelé, ahogy még sose látták lovagolni, aztán kemény kézzel fékezte meg a palominót. A bosszúrémeknek fenntartott vadászpuska csöve még füstölgött.
– Követtek? – kérdezte flegmán Aster.
Nem volt itt ebben a pillanatban és ezen a helyen. Amióta végignézte, hogyan alszik ki a marcang szemében az élet, valahol önmagán kívül lebegett, a testétől balra úgy pár centiméternyire.
Zee a fejét csóválta.
– Csak a holtak – zihálta, és besántikált a nyiladékba.
Attól sántított, hogy egy bosszúrém karmai három hosszú barázdát húztak a combján. Zsávolynadrágját átáztatta a vér.
Violet fintorgott.
– A fenébe! Állj szépen sorba!
