Azóta, hogy ő volt annyi idős, mint Addy.
– Tisztára, mint a húgom, kicsinek! – folytatta Ruth. – Azok ott mi vagyunk kint, tudjátok, a két virrasztó, akik ugróköteleznek. Ismerték, vagy…? – Felhő fátyolozta el örömének napsütését. – Egyáltalán hogy találkoztak Adeline-nal?
– Nyomkeresők vagyunk – hazudta simán Violet. – Együtt dolgozunk. Akkor találkoztunk Adeline-nal, amikor útban voltunk északra egy munka miatt. Úgy látszott, otthagyta a marcang, akinek el kellett volna vinnie az örömházba.
– De miért?
Violet vállat vont.
– Ki tudná megfejteni, mit miért tesz egy ember, akinek nincs lelke… Talán jövedelmezőbb állás kínálkozott. Mindenesetre nem lett volna helyes otthagyni egyedül Adeline-t a világ végén.
– Igen, persze – helyeselt szórakozottan Ruth, ám az arcán sötétebb lett a bo
