– Anélkül nehezen lesz vízerőmű.
– Nincs magaslat, Nyikoláj. Erőmű kell. Villamos energia. Sok.
– Látnom kellene a terepet.
– Ladno. Rendben.
– Felülről is.
– Sto?
– Felülről. Mert látnom kell, milyen a folyó és merre tart. Hol van esély egy gátra.
– Nyikoláj, moj szün. Miklós fiam. Olyan, hogy esély, nincs. Erőmű van. Érted?
Miklós nézte a rajzokat, a térképet. Semmilyen ötlete nem volt.
– Értem, Bozuk elvtárs.
– Na. Holnap jön érted egy autó. Vlagyimir Vasziljevics Vezskov elvtárs jön vele. Ő lesz az én szemem, fülem, kezem, faszom. Érted?
– Értem, Bozuk elvtárs. Minek az utóbbi?
– Hogy baszogasson helyettem is – nézett rá keményen Bozuk, majd Burathoz fordult. – Te vagy a tolmácsa.
– Én iskolába járok, Bozuk elvtárs.
A hatalmas Tatár Gazda félrehajtotta a fejét. Mindkét ke
