– Orvos elvtárs nem érti – lépett közelebb az őrnagy –, ha az a fogoly meghal, akkor maga is. Meg ő is – mutatott az ápolónőre.
– Fogoly? – nézett a sápadtan fekvő, betakart férfira az orvos.
Az őrnagy odament, lehúzta kicsit a takarót és megmutatta a Vaskeresztet.
– Látja, orvos elvtárs?
– Jól megnézem magát, őrnagy elvtárs. Mert ha ez az a betegség, amire gondolok, akkor nagy esély van rá, hogy maga sohasem lesz alezredes.
A katona visszarántotta a pokrócot és nagy léptekkel távozott.
– Natalja, mossa meg a kezét.
– Igen, orvos elvtárs.
A doktor nézte a férfit. A vizes borogatást a homlokán. A sápadt arcát a vörös haja alatt. Ki a fene ez a fickó? Akinek az életétől függ az övé is? Vaskeresztje van. Meglehet, német. És mit keres Kujbisevben egy német 1948 októberében? Bozuknak, a
