8.KUJBISEV – SZOVJETUNIÓ
– Te, Miki! Megismersz egyáltalán, vagy jöjjek be még egyszer?
Miklósnak nem volt hangja, nem voltak szavai és nem értett semmit. Nézte a nőt. Mert Betty igazi, fantasztikus nő lett. Nem akármilyen. Asszonyosabb, tán komolyabb, ám a huncutság az megmaradt a zöld szemekben.
– Magát láttam a gyárban? – dadogta Miklós.
– Engem. Azt hittem, csak álmodom, mikor ott térdeltél. És azt a vacakot buzeráltad.
– Betont simítottam. Mert ha nem sima…
– Ne, Miki! Ne kezdd. Akkor kicsit utánad kérdeztem. De Pisti megelőzött.
– Pisti? Az ki?
– Komicki elvtárs – simogatta meg mosolyogva a komisszár arcát Betty.
– Pisti?
– Ne akadj már fent mindenen, Miki. Dolgunk van és kevés időnk.
– Időnk?
Betty sóhajtott, kezével mutatta Komicki elvtársnak, hogy mit lehet kezdeni egy
