És aztán innen sosem mondta tovább. Nicholas tudta, hogy egyszer majd megtudja az igazságot. Talán a teljeset, talán csak részleteket. A hídról, az apjáról, a menekülésről és arról az izzó gyűlöletről, amit a nagybátyjának, gróf Sasváhry-Steiner András nevének elhangzása váltott ki apjából. Nézte a sírkövet az aljába tett virággal. Rengeteg kép kavargott a fejében, apjáról, anyjáról, Shurannről, a korán halt húgáról, a házról, a tengerpartról.
Amikor apjával elmentek Edinburghbe leadni egy pályaművet, ami apja főműve lett volna. Egy hídról. Egy hosszú gyönyörű hídról, a Fife hídról, ahogy apja hívta, ami átszelve az öblöt közelebb hozta volna a fővárost és Glasgow nagy kikötőjét. Mindenki azt mondta, nem lehet megcsinálni. Steiner István mosolygott ősz bajusza alatt és akkor is azt mondta
