– Várd meg, Magda, és utána szerválj. Aztán, ha nem fogadják, akkor c’est la vie!, ahogy a latin mondja.
– Betty, kérem, ez egy…
– Ne kezdd, Miki, ne kezdd. Fogadd azt a szervát és üsd át annak tehénnek, hogy lehervadjon a mosolya.
– Tehén?
– Mert szerinted mekkora?
– Nos, valóban talán…
– Nem talán, Miki. Biztosan. Fogadd azt a szervát. Mehet! – kiáltotta Betty, és behelyezkedett a hálóhoz.
Langer Magda ütögette a labdát, aztán kihúzta magát, hogy látni lehessen, van miért odafigyelni rá, majd erővel megütötte a labdát. Miklós maga sem tudta, hogyan, de visszaütötte. Kata a hálónál droppolta, ám Betty repült érte és egy cseles fonákkal beejtette a labdát a háló mögé. Szegény Langer Magda hiába rohant, már csak arccal előre érkezett meg a salakra.
– Megint orcára estél, Magdus? És
