5.DEBRECEN – MAGYARORSZÁG
A meleg volt, mit legkevésbé bírt. Persze Jamaicában is volt hőség, de ott a tenger fuvallata mindig adott enyhet is. De itt! Égetett a nap, nem mozdult a forróság, száraz volt minden és rengett a sok sárga fűszál mindenfelé, míg a szeme látott. Rezgő messzeségben gulya igyekezett egy vékony pálca felé, mely a gémeskutat mutatta, az éltető vizet, amely miatt most itt a pusztában mért társaival Miklós, hogy az az éltető víz eljusson ide is.
– A semmiből életet varázsolni, fiam, nagy tisztesség, nagy feladat, ember kell ahhoz – mondta Benedek professzor.
A professzor volt istápolója a nagy tervnek: szikkadt legelők helyett gabonatáblák és kukoricamezők legyenek errefelé csatornák és öntözés által. Megzabolázni a Tiszát, mikor irdatlan víztömeggel rombol mindent,
