– Zászlós! – suttogta.
A kéz megdermedt és lassan mozdult befelé. Steiner százados tudta, a zászlós most nyúl a pisztolyáért vagy puskájáért. Villámgyorsan ugrott fel és vetődött a másikra. Az nagyot kiáltott, mielőtt a százados betapasztotta a száját.
– Kuss legyen, Szabó, a jó életbe! – mondta halkan.
– Maga az, százados úr?
– Nem, csak hasonlítok rá. Maradjon csöndben, mindenhol oroszok vannak. Remélem, nem hallották meg a kiabálását.
– Messze vannak már, százados úr.
– A baj sosincs elég messze! Mit csinált itt, zászlós?
– A szükségemet végeztem.
– Itt?
– Nem akartam szem előtt lenni, annyira zsenánt nekem, tudja…
– Ne most novellázzon nekem! Mi a fenének cigarettázik maga?
– Ideges vagyok, százados úr.
– Akkor milyen ideges lenne, ha tudná, milyen messziről érezni a cigare
