4.
AZ ODÚMona azt álmodta, hogy valami clevelandi lebuj ketrecében táncol, meztelenül egy forró, kék fényoszlopban, a füstködben felé forduló arcok szeme fehérjét is kék fény itatja át. Az arckifejezésük olyan volt, amilyen a férfiaké lenni szokott, amikor táncolni látják az embert. Intenzíven bámultak, ugyanakkor bezárkóztak önmagukba, ezért a tekintetük semmit sem árult el, és az arcukat a verejték ellenére mintha olyan anyagból faragták volna, ami húsnak látszik, de valójában nem az.
Nem mintha érdekelte volna, hogy néznek ki, amikor ott volt a ketrecben, belőve és szexin, a szett harmadik számánál, amikor a kristály éppen csak elkezd hatni, és a benne támadó új erőtől lábujjhegyre emelkedik…
Az egyik megragadta a bokáját.
Sikítani próbált, de először egy hang sem jött ki a torkán,
