A ház ura nincs egyedül.
Három árnyéka van: egy alacsony, egy vékony és egy széles. Figyelik, miközben feláll a székéről, és némán kullognak utána, ahogy az árnyékok szokták.
A második és a harmadik között van egy kis távolság, és a szemfüles megfigyelő akár arra is rájöhet, hogy egykor négy árnyék létezett. De most csak három van, akik követik gazdájukat, amint átkel a házon, amely egyszerre üres, és mégsem az.
Halott dolgok kandikálnak ki a sarkokból. Dolgok, amik egykor emberek voltak. Leszegik hátborzongató fejüket, visszahúzódnak a helyükre, és összehúzzák magukat a ház üregeiben, miközben elhalad előttük a ház ura az árnyékaival. Olykor némelyik felpillant, és metsző tekintettel maga elé mered. Olykor némelyiknek eszébe jut, hogyan jutott a sötétségbe.
A ház ura végighúzza körmei
