33.
AZ ÖRVÉNYMarly a lassú hurrikánban lebegve töltötte az órát, a dobozkészítő táncát figyelve. Paco ultimátuma nem ijesztette meg, bár nem kételkedett abban, hogy állja a szavát. Állja, ezt biztosra vette. Fogalma sem volt, mi lesz, ha kinyílnak a zsilipek. Meghalnak. Ő is meghal, Jones is, Wigan Ludgate is. Lehet, hogy a kupola tartalma kiárad az űrbe, a csipkék és patinás tükrök, az üveggolyók és madzagdarabok, régi, megsárgult könyvlapok felhőjében, hogy örökké ott keringjenek az objektum körül. Ez valahogy stílusosnak tűnt; a művész, aki mozgásba lendítette a dobozkészítőt, örülne neki…
Az új doboz ott forgott a kipárnázott karmok között. Eldobott, szögletes fa- és üvegdarabok repültek szét az alkotás fókuszpontjából, hogy csatlakozzanak a több ezer másik tárgyhoz, és Marly belefel
