KETTŐAz elmúlt év koporsói után a Chiba Hilton huszonötödik emeletén található szoba hatalmasnak tűnt. Tízszer nyolc méteres volt, egy fél lakosztály. A keskeny erkélyre nyíló tolóüvegek mellett alacsony asztal állt, rajta egy fehér Braun kávéfőző gőzölgött.
– Igyál egy kis kávét! Ahogy kinézel, rád fér. – A lány levette fekete dzsekijét; a tűvető a hóna alatt lógott fekete nejlon válltokban. Ujjatlan, szürke pulóvert viselt, mindkét vállán sima acélcipzárral. Golyóálló, állapította meg Case, ahogy kávét öntött egy élénkvörös bögrébe. Úgy érezte, mintha a keze és a lába fából lenne.
– Case! – Felnézett, és csak ekkor látta meg a férfit. – A nevem Armitage. – A sötét köntös derékig szétnyílt: a széles mellkas szőrtelen és izmos volt, a has lapos és kemény. A kék szempár olyan halvány szín
