HÉTBeyogluban esett. A bérelt Mercedes óvatos görög és örmény ékszerészek berácsozott, kivilágítatlan kirakatai előtt siklott el. Az utca szinte üres volt, csak néhány sötét kabátos járókelő fordult az autó után.
– Régen ez volt az ottomán Isztambul virágzó európai része – dorombolta a Mercedes.
– Szóval megindult a lejtőn – foglalta össze Case.
– A Hilton a Cumhuriyet Caddesin van – mondta Molly. Hátradőlt a kocsi mikroszálas műbőr ülésén.
– Armitage hogyhogy egyedül utazik? – kérdezte Case. Fájt a feje.
– Mert az agyára mész. Az enyémre biztosan.
Case el akarta mesélni neki Corto történetét, de végül úgy döntött, mégsem. Még a gépen magára tapasztott egy altatódermet.
A repülőtérről nyílegyenes út vezetett a városba, akár egy sebészi vágás. Case a mellettük elsuhanó faházak foltmi
