KÁNTORNÉ NEVENDÉKEI
Apa és leánya Pestre értek. A „Fehér ló”-hoz címzett vendégfogadóban Benke magister legényesen kicsípte magát. Ficsúrosan elválasztotta s kétfelé pomádézta vasderes haját. A régi színész szakértelmével nézte magát a félig nyitott ablaküvegben. Ötvenkét éves férfiú ő s lám, még nem is öreg.
Még szagosport hintett borotvált, kékes arcára, meghuzigálta elkopott, fekete ruháját, s lábait egy színpadi marquis ruganyos lépteire igazítva be, vitte leányát, Juditot Budára.
A Víziváros földszintes és rossz szagú házai között bandukoltak sokáig, azután porosan, agyonfáradtan megérkeztek egy sok ablakos Retek utcai ház elé. Kántornét keresték.
– Hátul az udvarban! – igazította útba őket egy vak ember, aki házmester volt, és kosárfonással foglalkozott a nyitott kapu előtt üldög
