2012KEDD
Az ablak előtt állt egy homályos alak. A lágy tavaszi szellő illata belengte a szobát, megcsípte csupasz karomat. Fallsi lakásunk emeleti szobájában álltam, a bátyáméban. Porszemek táncoltak a vakítóan fényes napsütésben.
Chris állt az ablak előtt. Karját összefonta maga előtt, úgy nézett kifelé az utcafrontra. Követtem a tekintetét a tapintható csendben. Odakint nem volt semmi. Nem létezett más, csak az erős fény, amit napsütésnek hittem. Hamis fény volt, ami a tavasz ígéretével öntötte el a halott gyerekszobát.
Bántotta a szememet, így inkább visszanéztem a testvérem arcára. Újra tizenévesnek tűnt, vonásai kisimultak. De volt benne valami természetellenesen beteges, valami fojtottan sápadt, mintha kifacsarták volna testéből az éltető nedűt.
Óvatosan felém emelte tekintetét,
