2012KEDD
Saját arcomat néztem a tükörben, addig, amíg darabokra nem esett szét. Hátrazseléztem a hajamat, bekentem a bőrömet valamilyen lányos színezett hidratálókrémmel, ennek ellenére sem lett jobb. Kék íriszem körül vérvörösen virítottak az erek, alatta a sötét karikák eltüntethetetlennek bizonyultak. De kinek is kellene jól kinéznie egy temetésen?
Továbbra sem voltam józan, és láncban szívtam a cigiket. A szívem hevesen vert, ezért gondolkoztam azon, hogy bevegyek-e egy újabb Valiumot, de inkább sört ittam. Természetesen ezért meg is kaptam a magamét Amytől, amint felkelt.
Reggel hétkor anyám egy pohár whiskyvel kezdte a napot. Arcán mélyebbek lettek a barázdák, amit a rettegés jelének tulajdonítottam. Tudtam, hogy nyugodtabb lett volna, hogyha nem én mondom a testvérem gyászbeszédé
