LILY
Becsukódik mögötted az ajtó, ahogy magamra hagysz az újabb munkanapon, és beletelik egy másodpercbe, amíg fel tudom dolgozni a hiányodat. Minden reggel így érzek, és belekapaszkodom ebbe a bánatba, kiélvezem, amíg el nem múlik a fájdalom. Vezeklésnek vajmi kevés azok után, amit veled műveltem, de elszenvedem, amit csak tudok.
Végül megfordulok, és megpillantom Wittét.
– Micsoda hiszti – ugratom, mert jól tudom, milyennek láthat bennünket egy külső szemlélő – kétségbeesettnek, mint akik minden áron együtt akarnak maradni.
– Micsoda szerelem – mondja kedves tekintettel.
Az a kék szempár olyan szigorú tud lenni, olyan átható az intelligenciától. Amikor Witte rád emeli a tekintetét, néha büszkeség és személyes aggodalom csillan benne. Elgondolkodtál már valaha azon, vajon milyen szer
