– A kedves mama fogja varrni a Margit kisasszony esküvői gáláját? És milyen színű lesz, perspektíve rá, hogy még nem is telt el a gyászév? Vagy persze! Eltelt már! Arra vártak az esküvővel, ugye, hogy elteljék?
– Én nem is tudom – mondtam, köszöntem és odébbálltam, és ezt sem mondtam el Margitkának. De csak utóbb jutott eszembe, hogy mi mindent feledtem elmondani neki.
Margitka egyik poste restante érkezett levelében a keresztlevelének egy másolata volt, azt láttam, mikor felbontotta, Kőrösről érkezett, kovásznai postabélyegzővel, s egy régi, ottani, elemista kori osztálytársnéja vette ki, s küldte el neki.
– Az egyik másolat Brassóban maradt, mikor a kereskedelmi különbözetit letettem – mondta Margitka –, a másikat beadtam a bankba, mikor oda felvettek. Enélkül nem lehet házasságot köt
