Tizenhatodik fejezet– Itt van az autója – mondta Lorna az ablakon kibámulva, amikor Roy besétált a szobába. A parasztház, amiben éltek, kissé távolabb esett a három villától, és Lorna igyekezett nem zavarni a vendégeit. Ma azonban sütött, és nehéz lett volna nem észrevenni a jövés-menést. Az igazat megvallva kíváncsi is volt Oliviára. Olyan megtörtnek tűnt az előző napon, hogy aggódott érte. Aznap reggel azonban már határozottabbak voltak a léptei, és most, amikor nagyjából egy órája leparkolt az autójával, Lorna megkönnyebbülten felsóhajtott. De jó, nincs baja! És hátha lenne még kedve beszélgetni Aidanről. Vajon zavarná, ha átmenne hozzá azzal az ürüggyel, hogy megkérdezze, hogy van?
– Miért nem ugrasz át és köszönsz be, ha ennyire aggódsz? – kérdezte Roy. Mindig tudta, mire gondol éppe
