Huszonnyolcadik fejezetAmelia a kemény és keskeny tábori ágyon feküdt lehunyt szemmel; borzalmas honvágya, vagy inkább anyavágya volt, ha létezik ilyen egyáltalán.
A háttérből beszűrődtek a reggel szokásos zajai. Retek és Cseperke már több órája ébren voltak, rajzfilmeket néztek a nappaliban, és előre kiabálták a jól ismert frázisokat. Celeste fürdővizet engedett, és Amelia halványan érezte a gyógyfüves fürdősó illatát, amiben áztatta magát aznap reggel. Will… apu – még mindig nem állt rá a szája – vidáman fütyörészve elkészítette a reggelit, majd bekiáltott Celeste-nek, hogy elmegy futni, és becsapódott utána az ajtó.
Ő meg itt feküdt a túl meleg és fülledt hálózsákjában, és úgy érezte, az égvilágon semmit nem akar már csinálni. Retek és Cseperke rendszeres időközönként megdöngette az a
