Negyedik fejezet– Lemegyek a medencébe – kiáltotta Amelia a folyosóról.
– Ó! Most? Azt hittem, előbb együtt… – Maggie elhallgatott, mert már be is csapódott az ajtó. – Azt hittem, előbb együtt megnézzük a térképet – fejezte be aztán a mondatot egy sóhajtás kíséretében, majd kiterítette az asztalra. Mégsem együtt nézzük meg. Egy óra sem telt el azóta, hogy megérkeztek, és a lánya szemlátomást alig várja, hogy szabaduljon tőle.
Kisimította a térképet, és próbálta nem úgy érezni magát, mint akit leráztak. Ameliát kiskora óta tanítgatta térképet olvasni, elmagyarázta neki a szintvonalakat és a szintkülönbségeket, és hogy mit jelentenek az aprócska jelek. Maggie úgy gondolt magára, mint türelmes tanárra, aki kivárja, hogy a gyermeket a kíváncsisága vigye előre. Kedvtelve figyelte, ahogy a kis
