Tizedik fejezetEljött hát megint: elérkezett a nap, ahogy minden évben elérkezik. Hétfő volt, élete legtragikusabb pillanatának évfordulója. Idén kereken a huszadik.
Harmincnyolc éves lenne most Aidan, az ő Aidanje, ha életben marad. Harmincnyolc éves, középkorú férfi. Biztos, hogy elvette volna a kamaszkori szerelmét – az ő fiánál hűségesebb teremtményt elképzelni sem lehet –, és Lorna kiszámolta, hogy mostanra gyerekeik is lennének. Egy lány és egy fiú, a legszívesebben ezt látta maga előtt, mindkettő Aidan kék szemét és széles mosolyát örökölte volna. Lorna és Roy pedig boldogan kényeztetnék az unokáikat. A barátnői mind dadusok és nagyik lettek mostanra, de Lornát soha senki nem fogja így szólítani.
Aidan, amilyen okos, szorgalmas gyerek volt, tovább akart tanulni, mégpedig a gépészm
