– Vond vissza!
– Tróger vagy! Durván és szabálytalanul játszottál.
– Tehát csalok is?
– Igen.
– Ha nem kérsz azonnal bocsánatot, szétverem a pofádat…
– Tróger vagy!
Az első ütés után Hugónak elered az orra vére. A vércseppek végigperegnek a hófehér gyapjúpulóveren. Hugó feje hátrahanyatlik, de arcáról nem tűnik el a mosoly. Ráfagy. Nem védekezik, nem üt vissza, csak áll, valami hallatlan lelkierővel a fényes kőkockákba cövekeli magát.
Cigány sírni szeretne szégyenében.
– Védd magad… – ökle ütésre lendül. De Hugó nem védi magát, fel sem emeli a kezét, csak mosolyog, és Cigány a fiú szeméből mintha azt olvasná ki:
„Nem verekszem veled, te nem vagy ellenfél.”
Péter fogja le az ütésre lendülő kart, és Cigány nagy örömmel „engedi”, hogy lefogják.
Cigány érzi, hogy vereséget szenvedet
