– Mi az, kedves Kun, nem készültünk?
– De tanár úr, kérem…
– Csend! Már megint kezded ezt a külteleki tempót…
Cigány hangját megfagyasztja a megdöbbenés. Egyszerűen nem érti, hogy mi történt. Kétségbeesetten a fiúkra néz, mintha tőlük várna segítséget.
– Nem értelek, Kun. Miért nem maradsz ki? Ezt a két négyest már ki nem javíthatod. Félévben megbuktatlak.
Cigány látja, hogy Dancsa valami furcsa megelégedettséggel egy nagy négyest rajzol az osztálykönyvbe. Dicséretre, egyesre számított, hát ezt is lehet? Hát vele már mindent lehet csinálni? A megdöbbenést vad, dacos düh váltja fel. Most már mindegy. Most már egészen mindegy. Dancsa félévben megbuktatja. Könny lepi el a szemét.
– Tanár úr, kérem… ez…
– Menj a helyedre!
Cigány lába gyökeret vert. Ha akarna, sem tudna megmozdulni.
–
