– Na és? – kapja fel Cigány a fejét. – Még én is lehetek az.
Az öreg legyint.
Már besötétedett, amikor a portáról telefonáltak. Cigány azonnal menjen át Dietz igazgató úrhoz.
Végignéz magán. Színehagyott „laufer” ruha van rajta, lábán kopogó fatalpú bakancs. Arca, keze maszatos, fekete a salaktól.
– Biztosan ajándékot kapsz – mondja Petró. – Na, lódulj már…
Feszült kíváncsisággal lépked a havas udvaron.
A lépcsőházban megüti a fülét a gramofon hangja: „Stille Nacht, heilige Nacht…”
Becsönget, és izgatottan várakozik.
Mária mosolyogva nyit ajtót.
Leveri válláról a pillés hópelyheket, tétován hebegi:
– Az igazgató úr…
Mária mosolyog.
– A fiatalúr… – és az ebédlő ajtajára mutat. Nézi az ajtót. Abban van az a szép, furcsamintás keleti szőnyeg, az a dögnehéz.
Kopogtat.
Az ének hal
