Péter mintha megzavarodott volna. Arca megrándult, keze ökölbe szorult, és hirtelen mozdulattal az ajtónál álló nyomozóhoz ugrott, fellökte, és feltépte az ajtót.
Kékesdy valószínűleg számított Péter menekülési kísérletére, mert résen volt. Rávetette magát, tarkón csapta, majd hátracsavarta a karját.
– Bilincseljék meg!
*
Most, hogy ezeket a sorokat írtam, annyira átéltem azokat a szörnyű perceket, hogy megizzadtam. Testem remegett, körmeim tenyerem húsába vájódtak, s szinte hallottam az acélbilincs zárjának kattanását. S nem tudtam szabadulni az emlékektől. Félig ájultan értelmetlen szavakat suttogtam magam elé, és minduntalan megjelent előttem Kékesdy hadnagy gúnyos ábrázata. Kényszerítettem magam, hogy visszagondoljak gyermekkoromra, de mintha gyermekkorom nem is lett volna, semmi s
