Akkor minden szégyenkezés nélkül elmondhattam volna Pistának, hogy már volt valakim. De nem tehettem, mert kötött Péternek tett ígéretem. Hazudnom kellett hát, és én akkor nem önmagamért, hanem Péterért hazudtam. Emlékszem, azt mondtam: „Édesem, még nem voltam senkié. De én is a frontvonalban éltem, és sajnos…” Nem engedte tovább mondani, megértette. – Tudom, ez nagyon fájó és brutális hazugság volt, és Pista, ha megtudná az igazságot, kétszeresen meggyűlölne, mert ez az ő szemében már politikai hazugságnak tűnnék.
– Péter – mondtam –, ezt nem teheted. Ezzel tönkretennéd mindannyiunk életét. Ha valaha szerettél, ezt nem teszed meg. Inkább disszidálj, vagy csinálj, amit akarsz, csak ezt ne. Hiszen én miattad hazudtam Pistának…
Így volt. Péter jelentkezni akart, s ha akkor én nem beszélem
