– Ne, Péter…
– Az ilyen nőcsábászokat el kell taposni…
– Péter, nagyon kérlek… félek…
– Semmi okod a félelemre.
Péter bátorító szavai némiképpen megnyugtattak. S akkor eszembe jutott, hogy tulajdonképpen ő akart beszélni velem valami fontos ügyben. Megfogtam a kezét.
– Ne haragudj, hogy saját gondjaimmal terhellek. De senkim sincs… Beszélni akartál velem…
Péter valahová a messzeségbe bámult.
– Nehéz az élet, Ágnes… Nemcsak neked, nekem is nehéz…
– Történt valami? Téged is bántanak?
– Csak a lelkiismeretem bánt, Ágnes. Azzal nem tudok megalkudni.
Tudtam, hogy a régi história megint. Az évek óta tartó pokoli küzdelem, amely megmérgezi ennek az embernek majdnem minden napját.
– A KEB – folytatta Péter – beosztott egy felülvizsgáló brigádba. Nem akartam vállalni. Érted? Nincs jogom,
