Hová rejtsem? Kihúztam az asztalfiókot, és vigyázva beletettem. A fiókban példás rend uralkodott. Minden a helyén. Vonalzó, ceruzák, logarléc, kihúzótollak, körzőkészlet. Egy vastag, kemény kötésű füzetet láttam a fiók jobb oldalán: „Napló, 1952.” Péter naplót vezet? Ezt eddig nem tudtam. Fiatal lány koromban én is írtam naplót, de csak azért, mert nem volt barátnőm, akivel kicserélhettem volna gondolataimat. Soha senkinek sem engedtem elolvasni. Aztán egyszer csak meguntam, és elégettem. Elmosolyodtam. Péter naplót vezet. Hát nem vicces? Ha még író vagy költő volna. De egy száraz mérnökember? A szerelmi kalandjait bizonyára nem jegyzi fel. Annál okosabb. Találomra felütöttem. Az apró gyöngybetűk, mint szépmívű láncszemecskék, szabályosan kapcsolódtak egymásba. Kíváncsian olvastam.
„…tegn
