– Hogy érted ezt? – szorosabban ölelt magához.
– Hogyan? Nem is tudom. Butaság, ne beszéljünk róla.
Egymást átölelve feküdtünk sokáig. Elzsibbadt a karja, kihúzta a fejem alól, megnyomkodta.
– Add csak ide a cigarettámat. Ott van a lámpa mellett.
– Tessék.
A gyufa fellobbanó lángja megvilágította egy pillanatra arcélét, a gipszrózsákat a mennyezeten.
– Vigyázz, édes – mondtam halkan –, nehogy kiégesd a paplant.
A hamutartót a keze ügyébe tette, aztán egyszer csak váratlanul megszólalt.
– Igen, azt hiszem, vannak esetek, amikor az ember csak a halálával bizonyíthatja be hűségét.
Megborzongtam. Iszonyodva gondoltam a halálra.
– Emlékszem egy efféle esetre – folytatta Pista. – Ismertem az illegalitásból egy alacsony, vörös hajú fiút. A neve nem is érdekes. Egyszer valamelyik sejt le
