Hallani sem akart róla. A saját gyerekét akarja nevelni. A mi gyerekünket.
Négy hét múlva, november első felében Kulcsár telefonált. Izgatottan kerestem fel.
Kellemes meleg volt nála. Feketével kínált. Az időjárásról beszélgettünk, meg arról, hogy szeretne lakást cserélni. Valahol a Városmajor környékén szívesen felütné a tanyáját. Nemsokára nyugdíjba megy, és szeretne kertészkedni. Aztán elnyomta a cigaretta parazsát, felállt, lassan a teraszajtóig lépett, félrevonta a függönyt, és kibámult a kertbe.
– Ágotám – mondta anélkül, hogy megfordult volna –, művelt, okos asszony vagy. Nem látom szükségességét a mellébeszélésnek. Bizonyára igazat fogsz nekem adni, ilyeténképpen teljes nyíltsággal és őszinteséggel beszélhetek veled. – Megfordult. – Nem szabad szülnöd. Megtiltom! Megszereztem éd
