3.
Már este tíz is elmúlt, de még mindig az irodájában kuksol. Nem bírja kiverni a fejéből azt a fiút, aki szerelemféltésből megölte a barátnőjét, aztán meg az emésztőgödörbe dobta. Az aktákat bújja, mintha azt remélné, hogy valami felismerésre jut, és megfejti a gyilkos motivációt. Emlékszik, mennyire megkönnyebbült, mikor megjött a jelentés, hogy a lány már halott volt, mikor a srácon úrrá lett a pánik, és megszabadult a testtől. Nem is értette, honnan volt annyi ereje a srácnak. Talán hetven kiló, ha volt, alacsony, vékony dongájú, olyan gyerek, aki vonyítva menekül, ha rámordulnak. Gyerekkorában az apja ütötte, verte, és valószínűleg az osztálytársak gúnyolódásainak is állandó céltáblája volt.
Ellenben a lány magas, atletikus, bájos. Csak ő tudná megmondani, hogy mit látott a mindenki által lenézett, szerencsétlen sorsú fiúban. Talán valami korai anyai ösztön, a franc sem érti a nőket, még ilyen félig gyermeki állapotukban sem. A helyi gimnázium kosárcsapatának kapitányát, a kiváló tanulót, ha nem éri váratlanul az ütés, simán a fiú fölé kerekedik. Volt egy kis anyajegye a bal szeme sarkában. Barna hosszú haját egyetlen vastag varkocsba fonta. Világoskék, térdig érő egészruha és fehér balerinacipő volt rajta. Maga a megtestesült ártatlanság. Bizonyára nagyon készült erre a randevúra.
Révy Áron nyomozó végigsimítja a mutatóujját a kislány pár hónapja készült portréján. Az iskola évkönyvébe készült a kép, a gimnázium legsikeresebb lány kosárcsapatáról. Adri még igazi kis bakfis volt, aki egy-két év vagy talán csak néhány hónap múlva már gyönyörű ifjú hölggyé változott volna. De most már örökre tizenhat éves kislány marad, annyi, mint Lili.
Ha az az állat anyja egy kicsit kevesebbet emelgeti a butykost, és néha beszélget a lányával, vagy ha az apja, a félőrült, kábítószeres nem lép le tőlük, akkor nem így alakulnak a dolgok. Ha, ha – túl sok a ha. A lány már meghalt, és ezt nem lehet meg nem történtté tenni.
A legszívesebben most nyomban fölhívná a lányait, mind a négyet, és megtudakolná tőlük, hogy járnak-e valakivel, és ha éppen nem, akkor van-e új jelölt, és ő természetesen sorra járná a fiúkat, tesztek alá vetné őket, elbeszélgetne velük, és övé lenne a végső szó: mehet vagy maradhat a jelölt.
Persze tudja, hogy ez lehetetlen, meg hülyeség is lenne felnőtt nőket számon kérni a pasijaik miatt. Az elvi akadályokon túl fizikailag is lehetetlenség, legalábbis két esetben.
Például Judit már évek óta Új-Zélandon dolgozik, bár nála egy kis térugrás nem lenne meglepő. Nincs semmi végzettsége, de az érettségi óta idénymunkákat vállal, és bejárta már szinte az egész világot; Oroszországtól Mexikóig mindenhol megfordult. Áron íróasztalának egyik fiókját teljesen megtöltik Judit képeslapjai, amiket a Föld különböző sarkaiból küldött neki.
Aztán ott van Helga, aki Egyiptomban él, és szudáni menekült gyerekeket tanít egy kairói humanitárius szervezet megbízásából. Már másfél éve nem találkoztak, csak e-mailben és néha skype-on tartják a kapcsolatot. Helga egy igazi harcos sss, afféle igazság bajnoka. Olyan igazi karizmatikus egyéniség, amilyen ő szeretett volna lenni, mikor belépett a rendőrséghez.
Az ő négy gyönyörű lánya, meg a gyönyörű édesanyjuk! Mármint mind a négynek a négy különböző édesanyja. Összesen háromszor nősült, és a pletykákkal ellentétben nem azért, mert állapotosak lettek a hölgyek. Ő mindig kizárólag szerelemből házasodott. A negyedik, az tény, hogy becsúszott. Ott csak Mari volt szerelmes, ő meg csak fickós, de az eredmény mindenért kárpótolta. Lili is gyönyörű és a hozzáértők szerint ugyanolyan tehetséges is, mint Mari volt, ő meg csak reménykedni tudott benne, hogy azért ennek ellenére tizenhat évesen nem megy külföldre az ő már kész topmodell lánykája.
Sóhajt egyet. A lányos apák sorsa már csak ilyen – az örökös aggódás az osztályrészük. Persze az exeinek valószínűleg egészen más, különbejáratú véleményük volt őróla, de ez már egyáltalán nem érdekelte. Ő mindig becsületes volt mindenkivel. Azonnal közölte, ha újból szerelembe esett, és ahogy illik, mindent az asszonyoknál hagyott. Valószínűleg most épp azért tart ott, ahol tart. Ötvenkét évesen van négy lánya, majdnem ugyanennyi volt felesége, ezzel szemben vagyontárgya nulla. Ami ennyi gyerek esetében persze egyáltalán nem meglepő. A főnökei meg a gazdaságis csajok azon röhögtek súlyos évekig, hogy hány helyre kell utalgatniuk a gyerektartást.
Hál’ istennek ez az időszak is lecsengett, csak Lili kiskorú, a többiek már a saját lábukon állnak, és ő elmondhatja, amit kevesen, hogy a gyerekei egytől egyig rajonganak egymásért, és annak ellenére, hogy csonka családban nőttek fel, kiegyensúlyozottabbak, mint kortársaik többsége, arról nem is beszélve, hogy anyagilag nagyjából elérték húszas-harmincas éveikre azt a szintet, ahol a kedves apukájuk jelenleg áll.