Péter, amikor visszaérkezett, már nem találta a zárkájában Ráczot. Elvitték. Hová? Nem tudta. Agyában lüktetett a vér, hiába vette elő a nemrég kapott könyveit, hiába erőszakolta az olvasást, semmit sem értett. „Elaludni” – gondolta vágyakozva. – Hosszan, mélyen, és csak akkor felébredni, amikor a tárgyalásra viszik. Napok alatt megint lefogyott néhány kilót, de úgy vette észre, ez senkit sem érdekel. „Megfeledkeztek rólam” – suttogta magában, tenyerét a feje tetejére szorítva.
Egy hét múlva visszavitték a Gyűjtőbe, és a kisfogház egyik első emeleti zárkájába zárták. Kezdődött elölről minden, az idegesítő várakozás, a fárasztó séták, a halálhangulat és a tehetetlen álmodozás.
Nem tudhatta, hogy nem mindenki feledkezett meg róla. Schuszter főhadnagy például mindent elkövetett, hogy vizsg
