33
Sikoltva ugrok talpra Everless tornyában.
Caro előttem áll, mellében a tőrrel, arcán borzalommal. A vér most nem hátrál vissza bele, nem úgy, mint Shorehavenben. A szeme villog, tele rosszindulattal, gyanúval és még valamivel, amit gyűlöletnek vélek. Hogy is lehetne másként, azok után, amit tettem?
Hogyan felejthettem el?
Egy tiszta szeretetből készült fegyver a tiszta gonoszság ellen.
Eltátom a szám, rájövök, hogy még mindig fogom a markolatot. Kihúznám, de kiderül, hogy nincs pengéje. A rubin szétolvadt azzá, amivel megtöltötték: barátságunk perceivé, amelyek az Alkimista elméjéből származnak, az enyémből, közvetlenül azután, hogy elloptam Caro szívét.
Caro szeme lecsukódik, megrezzen a szemhéj alatt, mintha a halál nem lenne más, csak álom.
Könnyek peregnek az arcomon. Első él
