20
Igyekszem Stef utasításait követni, amennyire a sötétben lehet. Szerencsém van: az éjszaka felhőtlen, a holdfény megvilágítja a kezdetleges térképet, amelyet Stef rajzolt.
Végül, egyórányi gyaloglás után, megérkezem egy birtokra. A szántások szabályos barázdái torokszorítóan emlékeztetnek arra a croftoni kis földdarabra, ahol a papa és én éltünk. A holdfényben kirajzolódik egy rozzant viskó. Egyetlen gyertya izzik a vászonnal elfüggönyözött ablakban.
Szorongva felemelem a kezem, hogy kopogtassak. Mivel senki sem válaszol, óvatosan megtolom az ajtót. Nincs bezárva, simán nyílik az érintésemre.
Keserű, perzselt növények és a nedves föld szaga fogad. Megtorpanok a feketeségben, hallgatózom. Az egyetlen fényt egy magányosan sercegő gyertya adja a szoba közepén.
Óvatosan teszek egy lépé
