21
Ereimben felforr a vér, és értelmemet megelőzve lendül támadásba. Amikor előrelököm a kezem, a kunyhó belerázkódik a hatalmamba.
Ez alkalommal nem fékezem a mágiámat.
Joeb rám ront, keze a torkom felé nyúl, de én felmarkolom az asztalról a palackját, és fejbe csapom. Felordít, meginog, és négykézláb érkezik a padlóra.
Támadok. A vér harsog a fülemben. Most valóban érzem, ahogy az idő úgy folyik ki a kezemből, mint valamilyen anyag. Változó, mint a víz, és szilárd, akár az acél. Úgy érzem, hogy növekszem, az erőm a falat és a tetőt feszegeti, ha akarnám, darabokra szedhetném a kunyhót, és vele Joebot.
Egykettőre összeszedi magát, vadállati morgással pattan fel. Talán több mágia folyik az ereiben, mint amennyit bevallott. Ismét nekem ugrik, és az időm nem állíthatja meg. Teljes tests
