23
Később elalszom, a fejtámlánál összegömbölyödve, karommal a térdemet ölelve, nedvesre sírva a párnámat. Néhány órával Liam eltűnése után, amikor az erőtlen napfényben felébredek, Elias az asztalnál ül. Az ábrázata komor, de csak annyit mond:
– Mi a terv, Alkimista? – Szomorkásan kötekedő mosoly játszik az ajkán.
Megengedek magamnak még egy könnycseppet. Letörlöm, és közben azon csodálkozom, mennyire különbözik Liam és Elias. Amma és én ugyancsak ellentétei voltunk egymásnak első látásra. Gondolatban hallom fénylő nevetését.
Erőt veszek magamon, és beszámolok Eliasnak, mire mentem Joebbal, kezdve a fonák mondókával, amelyet akkor gajdolt, amikor megmutattam neki naplómban azt a bizonyos mondatot. Vörös folyó, vértől vörös. Elmesélem, hogy Joeb célozgatása szerint az a mondat az Alkim
