11
A lenti szobában az asztalnál ülök. Liam előttem járkál. A szemében az a tűz ég, amely kizárólag akkor jelenik meg, ha a történelemről beszél. Mögötte egyszerű faliszőnyeg lóg: Sempera megkopott térképe kékben-aranyban. Felém fordul, kezét széttárja, most szakasztott olyan, mint aki egy osztályteremben állva éppen el akarja kezdeni az előadást. Egy pillanatra ismét hétéves vagyok, és látom a kicsi Liamot, ahogy fut Roan után az everlessi pázsiton; valami számomra érthetetlen dolgot szajkózva, szavait elsodorja a szél.
– Elias és én az elmúlt néhány évben információkat gyűjtöttünk az Alkimistáról és a Varázslónőről.
Szélesen mosolyog. Különös ennyi örömet látni a szemében, a szokásos komorság nélkül, amelyet úgy hordoz, akár egy második bőrt. Én is akaratlanul elmosolyodok.
– Azt hit
