12
Ez olyan váratlan és mély csalódás, hogy majdnem elsírom magam. Reszketve térdelek az asztalnál, gyűlölöm, hogy a látomás ilyen könnyen elrabolta a Tolvaj Erődjének nyugalmát és melegét. Émelygek. Liam mellém kuporodik, megsimogatja a karom. El kellene löknöm, de nem tudom. Nem teszem.
– Mi történt? Mit láttál? – kérdezi gyengéden.
Szavai leperegnek rólam, nem értem őket. Olyan zavart és álmos vagyok, mintha nappali alvásból ébrednék és látnám, hogy kint már esteledik. Agyamban villognak a rémült emberek képei. Kisebb erővel rendelkező alkimisták voltak, a híveim. A Varázslónő eljött ide, a Tolvaj Erődjébe, hogy megöljön. A nyakamra hurkolta a szalagját, hogy megfojtson. Sikerrel járt? Hány alkimista menekült el? Hányan pusztultak el a Varázslónő füstjétől?
Nehezen veszem a levegőt.
