A festő ismerte az érseket. És a csendben a lihegését hallgatva, az oldalhajó első oszlopáig eljutó, akadozó, nehéz lélegzetet, a festő megértette: a gyilkosságot az érsek rendezte. De a véres játékot, úgy látszik, felborította valamilyen hiba. Odakint a téren egyre erősödött a kiáltozás. Akiket megtámadtak, váratlanul felülkerekedtek. Már üldözték a gyilkosokat. Az érsek az oltáron attól félt: érte jönnek, s vele is végeznek.
Hárman voltak a templomban.
A szép, fiatal férfit, akinek széthasították a fejét s megszaggatták a mellét, már elvitték – a templom szürke kövezetén csak egy nagy vértócsa árulkodott: itt rontottak rá. De a homályba észrevétlenül belopakodott egy kutya, sunyin szaglászott, körülnézett, majd óvatosan nyaldosni kezdte a vért. Ö volt a harmadik.
Milyen izgalmas festm
