Felfelé kapaszkodó, rövid utcácska végén várt a csoda, a kilencedik nap váratlan ajándéka: a kis tér. Ha leírhatnám!
Először a szép gyerekcédrust láttam meg a tér közepén. Megsimogattam, s a következő pillanatban a cédrus mögött felfedeztem egy templom homlokzatát. Balra a tornyát. A templom előcsarnokában négy pogány oszlopot, mindegyiket más oszlopfejjel, az építők és építtetők úgy szedhették össze őket, ahol éppen elébük kerültek. A téglából épült tornyon sok szellős ablak s egy valószínűtlenül szép, zöld korong.
Mindez holdfényben.
És a sűrű, szemérmes fényben, a nagy csendben feltűnt egy kút is. Két oszlopocska tartotta keresztrúdját, legalább az ezredik esztendő táján faragták.
Megbabonázottan álltam.
A cédrus és a kút mintha egy-egy halk szót váltottak volna egymással. Rólam be
