7. FEJEZET TENGERPARTI CSAJOK PIERCERian szeme elkerekedik, és erősen rózsaszín árnyalatú arca még sötétebb lesz.
Elnevetem magam, de nemcsak az arckifejezése, hanem a szavai miatt is. Az eddigi néhány találkozásunk alapján úgy tűnik, hogy nagyon semmit sem tart magában. – Kertészfiú? Nem túl polkorrekt.
– Karbantartó úr, tudja, hogy értem… – motyogja, és elkapja a tekintetét, ami a mellkasomon állapodik meg, majd lejjebb csúszik, mielőtt félrenézne.
– Akkor most már tudja, hogy miért vagyok itt. Az viszont továbbra is rejtély, hogy maguk ketten mit keresnek itt.
– A barátaink kibérelték a házat a hétvégére. – Marley maga mögé int. – Minket is meghívtak. Ha nem hisz nekem, fel is hívhatja őket, hogy igazolják.
– Mar! – Rian oldalba böki a testvérét.
– Ami azt illeti, épp tegnap hív
