8. FEJEZET IGAZÁN TENGERPARTI RIANFél hatkor Marley megunja a röplabdás fiúkat, és elindulunk vissza, a tengerparti házba.
A karomba kapaszkodik, miközben felbotladozik a lépcsőn, és amint beérünk, lerogy a fotelbe. – Hú, itt bent sokkal hűvösebb van!
– Be kellene kenned magadat napozás utáni krémmel. – Egyikünk sem különösebben világos bőrű, de órákon át kint voltunk, és nem hiszem, hogy eszébe jutott volna újra bekenni magát. Bemegyek a szobámba, és feltúrom a táskámat az aloés krém után. Mire visszaérek, Marley már az ágyában fekszik teljesen kiütve. Megigazítom, hogy az oldalán feküdjön, és mellé teszem a szemetest arra az estre, ha már nem érne ki a fürdőszobába. Nem figyeltem, mennyit ivott, de sokkal többet, mint én.
Amíg szundikál, gyorsan lezuhanyozom, majd farmert és bő inge
