7.
A Peña család nyitott garázsajtaja körül kész tömeg gyűlt össze. Ismerős látvány volt, mivel Ana mindig egy sereg barátot vagy rokont hívott meg. Szülinapok, ünnepek… mind okot adtak az összeröffenésekre, még a szenteste is, a Noche Buena. Ahol Mr. Peña főzött, ott mindig sok volt a vendég.
A kocsibeálló elején anyu visszaadta a fülhallgatót, én pedig elindultam befelé, hogy megtaláljam Anát. A garázs falragaszai azonban megállítottak. Az egyik a főtér térképe volt. Én rajzoltam, Mrs. Peña pedig felnagyíttatta. A másik a feladatok részletes kiosztását tartalmazta pontos időrend szerint. A napokat színek jelezték.
– Ez kész művészet! – kaptam a szívemhez.
Mrs. Peña sugárzó mosolya eltűnt, amikor meglátta mögöttem anyut.
– Szia, Liliana! – üdvözölte.
Csak pillanatnyi habozás után öl
